Egyik este hazafelé tartottam Budapestről, amikor kaptam egy emailt, hogy 21.-én fotózásom lesz Cannes-ban. Hétfőn, hajnalban indult a repülőm.
Mivel nincs közvetlen járat a Riviérára, ezért Amszterdam felé repültem és ott szálltam át.
Végül délben megérkeztem Nice-i reptérre, csomagom a kézben és keresem a fotóst, aki értem jött a reptérre. Bérelt autóval megindultunk az elkövetkezendő napokban otthonunknak hívott villába. Igen, villának nevezem a tengerpart melletti több emeletes nyaralót, ami a fotós asszisztensének a családjáé. Kedvesen fogadnak minket és ebéddel várnak.
Ezt nevezhetem már: “Szoba kilátással”. Nincs jobb, mint erre felkelni.
Aznap már nem volt semmi dolgunk, mint megismerkedni egymással és a környékkel.
Az első este vacsorája emlékezetes lesz. Oh Istenem segélj engem, ez a pár napban, többet ettem, mint egy héten általában, de mindent ki kell próbálni, nem de? (csak bár ne bikinis fotózás lenne….:))
A fotózás, kedden volt, és hajnal 5-kor kezdtük a sminkkel, hogy mire a nap felkel akkora már készen álljunk.
Sajnos a fény nem kedvezett aznap nekünk, mert egy fránya felhő csoport folyamatosan akadályozta a tovább haladásunkat. Így sokszor órás kihagyásokkal vártunk, hogy a fény visszajöjjön. Nem mondom, hogy a Nap nélkül, a tengeri széllel a testem körül, nem fáztam, de csak az járt a fejemben, hogy ez még így is sokkal melegebb, mint, amikor hóviharban fotóztam.
Végül 7 körül végeztünk a fotózással, és én kellemesen kifáradtam.
Másnap a másik lányt, Lindát fotózták. (Mellékesen megjegyzem, hogy magyarul beszélt, mivel a szülei Kolozsvárról származtak, de ő Stuttgartban született, de mára már Kanadában él. Nemzetközi egy lány az is biztos)
Nekem a feladatom csak az volt, hogy élvezzem a napsütést és képeket készítsek:)
Nah meg, hogy megmártózzak a Földközi-tengerben.
Hozzátenném, hogy “világlátott” embernek tartom magam, de még egy dolog hiányzott a múltamból, és az az, hogy tengerben úszhassak. Igen már bejártam a fél világot, de még sohasem fürödtem tengerben. (max. Coney Islandnél bele mentem bokáig az Atlanti óceánba, ami valljuk be nem ugyanaz.) Úgyhogy így 20 év után a kihúzhatom ezt a Bakancslistámról.
De még mindig nem ért véget a “kaland”, hisz aznap még terveztünk bemenni Cannes-ba, ahol Tess (a fotós) éppen Milla Jovovich-ot fotózta egy magazinba, és mi bementünk a Martinez hotel bárjába, hogy megvárjuk őket, majd vacsorázni térhessünk.
Az utolsó napomat pedig csak “napozással”, olvasással és úszással töltöttem, amíg egykor elindultam a reptérre, hogy búcsút intsek a szeretett Riviérának.
Nem lehetek boldogabb és hálásabb, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen helyekre eljuthatok a “munkáim”, és életem során.
u.i.: Köszönöm Tess;)
Xx, Melinda
Forrás: Melinda saját blogja a Throughyouth
Instagram: @melindaszepesi
Facebook: Throughyouth
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése