2011 nyarán kezdtem el a modellkedést, viszonylag későn, 18 évesen. Soha nem mertem volna magamtól besétálni egy ügynökségre, így szerencsém volt mikor odajöttek hozzám az utcán, hogy menjek el egy VM Supermodel castingra. Sikeresen bejutottam a 12 lány közé, és hatalmas élményben lehetett részem.
Szeretek új dolgokat kipróbálni és több oldalról látni a világot, azt hiszem az a három nap minden képzeletemet felülmúlta. Egész napos fotózások, próbák, felkészítések anem csak a döntőre de a valóságra is, hiszen ez egy nagy ugródeszka volt mindenki számára.
Nagyon vártam az első utamat, szeptemberben csörgött is a telefonom, hogy másnap reggel irány Milánó. A kép, amit a modelvilágról alkottam, hasonló volt a valósághoz, ez annak is köszönhető, hogy a versenyen nagyon jól felkészítettek minket, így nem vártak váratlan meglepetések.
Igaz vannak nehéz pillanatok, amikor rájössz hogy egyedül vagy a nagyvilágban és senki másra nem számíthatsz csak magadra, de ezek csak erőssé teszik az embert, és kárpótol a sok jó és új dolog, amivel találkozhatsz utazásaid során.
Rengeteg barátot szereztem Milánóban, viszont egy dolgot furcsa volt megszokni, hogy a lányok csak jönnek-mennek. Egyik nap még van szobatársad, másik nap egyedül laksz, viszont így sok különböző embert, nemzetiséget ismerhetsz meg. Egyszer csak azt érzed, kinyílt a világ. Milánóban nem sok szabadidőm volt, napi 10 castingra kellett eljutni, viszont a hétvégék általában megmaradtak városnézésre.
Az éjszakai élet nagyon pörgős, akárcsak az olasz emberek. Mivel már elmúltam 18 éves, szabadon mehettem bulizni, persze ez nem azt jelenti hogy éjjel-nappal, de amikor egy kis kikapcsolódásra vágytunk a lányokkal, csak beültünk egy kocsiba, és elindultunk az éjszakába. Ami ilyenkor vár rád, az elképesztő. Vacsora, koktélok és soron kívüli bejutás a legjobb helyekre. Minden amit el tudsz képzelni. Ezért is könnyű hozzászokni, de soha nem szabad elfelejteni, miért kaptad ezt a lehetőséget. Azért hogy dolgozz, és minél többre vidd a szakmában.
Milánó után a következő úticél Párizs volt, ami kevésbé volt ennyire nyüzsgős, viszont kárpótolt a város szépsége. Egy lánnyal laktam együtt, aki Lengyerországból jött, és a mai napig szoros barátságot ápolunk.
Ezután elkezdtem a főiskolát, így nem igazán tudok most utazni, viszont egy hónapja kaptam egy szuper lehetőséget hogy kiutazhassak Istanbulba, ahova csak két hétre kellett kimennem, így megoldható volt a vizsgáim mellett. Kellemes csalódás ért odakint, a város gyönyörű, és életem legszebb pillanata volt amikor átmehettünk az ázsiai oldalra a Boszporuszon át.
Remélem még visszatérhetek, mert nagyon jó tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodva térhettem haza. Jelenleg az iskolára koncentrálok, de már alig várom, hogy vége legyen a vizsgaidőszaknak és csörögjön a telefonom, hogy utazhatok valamerre. :)
Következő utazásomról hamarosan beszámolok :D
Alexandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése