Aki mer az nyer

Domi és az Alexander McQueen válogatás

Sziasztok Villalakók,

Úgy tűnik, a fiúk közül csak én jelentkezem bejegyzéssel, de mivel jelenleg nekem sincsenek friss élményeim, hiszen a diákok táborát gyarapítom már közel 1 éve, és ha jelenlegi életemről kéne írnom, akkor csak a marketing stratégiákról és a deriválásról tudnék nektek firkantani egy két sort, amit talán csak a jódiák.gportal.hu olvasói élveznének, ezért egy a múltból előhívott kalandomat fogom feleleveníteni nektek. Szigorúan röviden, mert aztán visszatérek az előbb említett weboldalra ahol főszerkesztő vagyok. :)

Életem második milánói divathetén voltam, ami persze megint csalódást kelt bennetek, mert nem olyan izgalmas, mint az első, de azért nem volt olyan izgalommentes sem.  Sok castingom volt, ami már eleve jó előjel, mert a kliensek általában előre tudják, kit szeretnének látni. Jó visszajelzések jöttek a válogatásokról, de aztán úgy tűnt nem fog összejönni semmi nagyobb attrakció, ami persze eléggé elkeserítő volt, hiszen sok munkám benne volt, hogy ott legyek. Érdekes volt, mert az ügynökségnél nagyon pozitívak voltak velem kapcsolatban nem tudtam, hogy milyen okból, engem semmi sem tudott jobb kedvre deríteni, folyamatosan morgolódtam magamban: „mit keresek itt?”.

A castingok utolsó napjánál tartottunk, amikor már egyre kevesebb jut mindenkinek, mert a legtöbb showra már kiválasztották a nekik kellő modelleket. Ilyenkor már úgy mész oda, hogy nem érdekel mi lesz, és az sem érdekel, hogy hova küldenek, szerencsére azért Kiszel Tünde fehérnemű bemutatójának castingján nem próbáltam szerencsét, de kicsit megszegtem a szabályokat és elmentem a listámra fel nem került Alexander McQueen válogatására, -lesz ami lesz- alapon. Ez azért szokott rizikós lenni, mert egyrészt ha van lista, akkor már az ajtónál elakadsz és potyára vesztegetted az idődet azzal, hogy odamész, ami ilyenkor nagyon drága (mármint az idő nem a potya) hiszem sokszor nagyon szűkös két válogatás közti idő és esetlegesen lekésheted a listás castingot, amiért az ügynökség harap. Másrészt pedig ha úgy mész oda, hogy senki sem küldött akkor ezzel az ügynökség megbecsültségét rontod, mert a kliens rájuk fog furán nézni, hogy miért küldtétek ide ezt a szerencsétlent.

Bejutottam, jó kezdés. Felpróbáltam egy szadó-mazó rendőrkalapot is, ami nem nyerte el a tetszésemet, de reméltem, hogy akár ez össze is jöhet. Az ügynökség előtt természetesen hallgattam, nehogy megharagudjanak rám. Addig a pontig nem is tudtak róla ameddig meg nem érkezett az opció, tehát, hogy lehet, megkapom a bemutatót, persze ilyenkor már mindenki elfelejti minden vétségedet, de hát fel sem tűnt nekik. Nagyon szorítottam, az utolsó pillanatig húzták az idegeimet, majd 2 nap elteltével közölték, hogy megvan a show, mehetek végső ruhapróbára majd hajvágásra. Nagyon örültem, az egész olyan lassúnak tűnt, de mégis gyorsan történt, ez általában igaz a divatszakmára: minden lassúnak tűnik, közben pedig a legtöbb esemény napról-napra, percről-percre történik.

A show maga nagyon nagy élmény volt, bár nagyon izgultam, amikor kimentem a kifutóra már minden izgalom elmúlt és csak csináltam a dolgom. Sajnos vagy nem sajnos ez a show már akkor volt amikor McQueen a végtelen harcmezőkre távozott és Sarah Burton volt a creative director a divatháznál. Egy nagyon kedves, fesztelen és őszinte ember benyomását keltette, aki egyáltalán nem nagyképű, de nagyon szigorú az alkalmazottakkal. Talán másképp nem is lehet a kezedben tartani ennyi mindent. Nagyon nagy élmény volt az biztos, életem végéig emlékezni fogok rá.

Itt már a backstageben feltűnősködöm.

Na és mi a tanulság a történetből? (Csak, hogy most én tanítsak és ne én legyek a diák végre.) Néha meg kell szegnünk a szabályokat és mások utasításait, ahhoz, hogy eredményt érjünk el és létrehozzunk valami újat.

Maga a show.

Na, ki nézte meg a jódiák.gportal.hu oldalt? Létezik egyáltalán? Küldjetek visszajelzést, mert lehet, elkezdem, ha van rá kereslet.

ALOHA,

 Domi