Pár nappal ezelőtt tudtam meg, hogy másnap utazom Ausztriába egy magazinfotózás miatt. Nagyon örültem a munkának, mivel egy hete már befejeztem az iskolát, így szabadon utazhatok végre, mindenfajta stressz nélkül, amit a suli okozott.
Bad Gasteinben fotóztunk, egy Ausztria túlsó felében elhelyezkedő kisvárosban. Amit a városról tudni kell, hogy földrajzi fekvésének és látványosságainak köszönhetően igazi kis rejtett ékszerdoboza Ausztriának.
A 90'-es évek végén kezdődött minden, mikor is egy nő és egy férfi arra gondolt, ki kellene használni a hely adottságait...a remek elhelyezkedését, a gyönyörű hegyek között, a termálvíz nyújtotta pihenést, és mindezt csupán másfél órára Salzburgtól. - Szóval elkezdtek hoteleket építeni Bad Gasteinben. Ám ezután, mikor kezdett volna látogatottá válni a hely, történt valami félreértés kettejük között, minek következtében a közösen elindított 'business' a turizmussal, egy csapásra vesztett érdekeltségéből. Azóta a várost inkább kicsit egy afféle 'ghost-town feeling' övezi - a szépsége mellett természetesen. Kihalt, nagyon csöndes, az emberek, akik ott élnek ismerik egymást, hotel hotel hátán (szó szerint), ám a legtöbb csak üresen ásít. Egy paradicsom, fent a magasban, a hegyek oldalában, telis tele kanyargós kis utcákkal, hangulatos városrészekkel, apró templomokkal, óriási vízeséssel, sípályákkal...
A fotós Jork Weismann, aki első látásra nagyon szimpatikus volt, és a három nap eltelte után is csak ezt mondhatom, végig nagyon humoros volt, egyszerű volt vele dolgozni - a legapróbb dolgok szépségét is meglátta. Nagyon örülök, hogy megismerhettem, azóta a napokban volt lehetőségem újból vele dolgozni, ami viszont egy másik történet.
Visszatérve történetemhez és a fotózáshoz....vonattal utaztam, csak késő este érkeztem meg, és az állomáson találkoztam össze Veronikával, a másik modellel Szlovákiából, akivel, kiderült hogy Bécs óta ugyanazon a vonaton ültünk, csak egyikünk sem tudott a másikról. A hotel nagyon szép volt. Fárasztó volt az utazás, így csak arra vágytam, hogy bedőlhessek egy meleg és puha ágyba.
Másnap reggel, reggeli után kezdtünk a sminkkel, hajjal. Elég lassan haladtunk végig, mivel a város különböző pontjain dolgoztunk, egy-egy kép után mindig vissza kellett mennünk a hotelba, hogy megigazítsuk a sminket, hajat, hogy cseréljük a look-okat.
Az első hely, ahol fotóztunk például, a hegyoldalban egy fapallókból kialakított peron volt, ahol jógázni lehet reggelente. Alatta végig sziklák és vízesés. Gyönyörű volt!
Készült olyan kép is, ahol Veronikával sétálunk a hangulatos utcákon, Jork kutyáját, Jimmyt sétáltatva... - Ami nem volt egyszerű feladat, hiszen senki másra nem hallgatott, mint a gazdájára. :D Így a dolog úgy nézett ki, hogy miután beálltunk a megfelelő helyre, a fények is jók voltak, mondta Jork, induljunk el! Jimmy nem indult. Jork csettint neki, erre fejvesztve odarohan hozzá, magávalrántva a pórázon engem...- Ez a pillanat meg is lett örökítve.
Kimentünk egy elképesztően szép vízeséshez is. A sziklákon feküdtünk a vízesés felett Veronikával, Jork pedig a felettünk lévő hídról fotózott. Ez sem volt ám egyszerű feladat, ugyanis a fürdőruhákra, amit viseltünk (Missoni) nagyon-nagyon kellett figyelnünk és nem érhettek hozzá a csúszós-vizes sziklához. Elképesztő érzés volt ott ülni, és akarva-akaratlanul is belegondolni, mi történne, ha valaki megcsúszna. A vízesés vagy 6 méter széles volt és elképesztő erővel zúdult lefelé.
Az első nap utolsó képét este fél 11-kor kezdtük el befotózni. Ez a tipikus, "vacsorázunk és having fun"-kép volt, ami a fárasztó nap után nem ment egyszerűen elsőre... Így a magazin szerkesztője elkezdett Jork háta mögött táncolni és énekelni, valahogy csak sikerült...
Második napra csak 3 képet terveztünk, de így is délután 5-kor végeztünk, mivel két képet fent fotóztunk 2500 m magasan a hegycsúcsokon. Libegővel mentünk fel, ami számomra kissé ijesztő volt, hiszen mág sosem voltam síelni, és libegőn is amin voltam az leginkább a János-hegy felé ment, nem pedig ilyen magasba.. - Fent fotózni elképesztő volt. A levegő annyira tiszta volt és néhol még hó is akadt... Az egyik képet egy nagyon hosszú és keskeny hídon fotóztuk, ami két hegyet kötött össze. Jork a híd egyik szélénél állt, mi pedig Veronikával bent középen. Izgalmas volt, mivel a híd drótkötélből volt, megállás nélkül ingázott ide-oda, a magassarkúm 39,5-es volt (mint általában :P), aminek a sarka hajlamos volt váratlanul belecsúszni a fémrácsba, amin álltunk. Alattunk nem látszott más, csak a szakadék, rengeteg szikla és az őrületes magasság. Nem mondom, néhányszor eléggé megijedtem!
Miután kész lettünk a két képpel, visszamentünk a libegővel, ebédeltünk, utána viszont Veronika sajnos hazaindult utolsó vonatával még aznap, így egyedül maradtam az utolsó képre. Egy idős néni kertjében fotóztunk, ahol egy széken ültem, előttem a néni festőállványával, mint a "múzsája". A fény nagyon szép volt, ahogy a felettünk lévő fák levelei között szűrödött át.
Az utolsó kép is megszületett, hát visszamentünk a hotelbe, pihentünk mésfél- két órát, azután elindultunk sétálni a környéken, végül pedig egy másik hotelben töltöttük az utolsó estét egy pompás vacsorával megkoronázva, ahol nagyon jó volt a hangulat.
Másnap reggel autóval jöttünk vissza Bécsbe, ahonnan még várt rám egy hosszú út Budapestig.
Összességében nagyon jól éreztem magam végig a három nap alatt, új embereket ismerhettem meg és új tapasztalatokat gyűjthettem. Biztosra veszem, hogy valamennyiükkel fogunk még újra találkozni!
Néhány kép a végére:
Folyt. köv.
Dalma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése