2013. május 20., hétfő

Melinda ès a Tony and Guy Fashion Week Budapest


Reggel 8 óra, Dorottya palota. Szerencsére nem egyedül kellet ballagnom a “korai” kezdésre, hisz ott volt nekem Kate. Mivel még nem sok minden volt nyitva, ezért nem csodálkoztunk,  hogy a lányok másik fele is ugyanott reggelizett, ahol mi:) meg amúgy is a cserpes tejivó már törzshellyé nőtte ki magát számunkra.



Végül egy kis csapatban együtt mentünk a backstagebe, ami elzárt minket a napvilágtól az elkövetkezendő 14 órára….. A napot egy főpróbával kezdtük, ahol a tervezők leellenőrizhették, hogy minden ruha úgy néz ki mint ahogyan akarták, a cipők mérete stimmel, a kiegészítők jól állnak és ilyen apróságok. Mindez valamivel több, mint két órát vett igénybe úgyhogy a sminket és az első hajakat valamivel 11 után kezdtük el.


Az első show aznapra:

Kényelmes cipők, lágy színek és eszeveszettül jó fülbevaló, már akinek kijutott;) ( tudom már mit kell vennem, ha hazamegyek!:))
A sminkünk natúrságát, az ezüst ragasztott szemhéjtusvonal törte meg.
Tetszett nagyon és talán az egyik kedvenc sminkem volt aznapra, azt leszámítva, hogy eléggé kényelmetlen viseletnek számított. Minden egyes pislogásnál szúrt, mintha tűvel motoszoltak volna a szememnél.
De kibírható volt és hamar meg is szabadultam tőle, mert 1 kor lement a show(egy kis elegáns késéssel), aztán jött is a vezényszó, ami újra a sminkbe és hajba vezényelt minket.








A következő showt a turbánok, a szép táskák és az erőteljes fekete/fehér tusvonalas szem uralta.

Nem mondom, hogy nem volt felfordulás a backstageben, mert a ruhák(pontosabban a look-ok) az utolsó pillanatban álltak össze.

Mindenfelé emberek szaladgáltak:

cipőt kerestek a lányoknak vagy táskával/kiegészítővel rohangáltak, hogy azt másnak odaadják.


Igazából nekem csak türelmesen várnom kellet, hogy mindent rám adjanak vagy levegyenek, aztán, ha valami lemarad a szettemről vagy nem úgy lett feladva, az nem az én problémám lesz, mert nekem az az elsődleges feladatom, hogy ami rajtam van, azt mutassam be, tudjak menni a cipőben és a kollekció hangulatát tükrözzem és ne az látszódjon rajtam, hogy most dobtak rám mindent:)
szóval az ilyen kis izgalmak kellenek:) Én meg rezzenéstelen arccal várom a sorom.
Amúgy is ki hiszi azt, hogy a tervező nyugodtan alszik a showt megelőző napon?! Az nem volt meg showroomban, ahol még hajnalban is az utolsó gombokat varrják:) Szóval a show után mindenki büszke volt hogy ilyen jól összehoztuk közös munkával:)





A kollekció nekem az Ann Demeulemeester stílus családjába tartozik.

Ezt azért mondom így, mert életem első showja, azért mély nyomot hagyott bennem, és azóta a hasonló stílusú-hangulatú ruhákat ezzel a jelzővel bélyegzem:)

A show maga nekem közel áll/állt a szívemhez, mindig szívesen csinálok, ilyen karakteresebb bemutatókat.


Azt kell mondjam a haj és smink elkészítése, ehhez a kollekcióhoz ment a legegyszerűbben. Hamar készen lettünk és nagyon nyugodt hangulat uralkodott az egész backstageben. Mondjuk lehet csak így éreztem de valószínű, hogy nem:)

Zökkenőmentesen le is ment a show, annyi feladatom volt, hogy a második ruhámnál ne hagyjam el a felsőmet, ami hiába volt meg húzva rendesen, de ha nagyobb adag levegőt fújtam ki, akkor akaratlanul is lecsúszott volna, így egy jó nagy levegővel a tüdőmben indultam “utamra”;,ami félúton eléggé feszített már, de nagyon óvatosan mertem csak kifújni.
Valószínű senkinek nem tűnt fel, hogy erőlködöm belülről, de valószínű ezt nem árulta el az arcom.


A negyedik show-t 7-re tűzték ki. Az energiatartalékaink kezdtek megszűnni és fáradtság kiülni az arcunkra. De nem törhettünk le, hisz még várt ránk két show. Bohókás pulcsik, letisztult kabátok, a fújt szeplők és ütemes zene feldobott minket.
-Azt nem említettem meg eddig, hogy minden showt Zsófi nyitotta és Kate zárta. Ez egy keretet adott az egésznek. A kifutónkon 3 ajtó volt: a középsőn mentünk be és jobbra vagy balra kellet elhagynod azt, mindig attól függően merre fordult az előtted levő, te mentél a másik irányba.
Ezért mindig figyelned kellet, nehogy elrontsd a koreográfiát  de én valahogy úgy éreztem, hogy automatikusan jön, hogy merre menjek. (Már kérdezték, hogy mire gondolok amíg megyek végig a kifutón, és ahogy már mástól is hallhattátok már, csak azt tudom mondani, hogy nem gondolkozom csak megyek előre. Aztán hajtogathattam volna most magamnak, hogy most jobbra fordulj( vagy balra), de értelme nem sok lenne.) <Jesszus mennyi közbevetés…..>

Nah szóval, ezért volt három ajtó amelyeket függönnyel takartak el a kíváncsi tekintetektől és Zsófi minden egyes show elején kinyitotta a középsőt és a jobb oldalit, majd a második lány kihúzta a bal oldali ajtót takaró függönyt.-
Nah de térjünk vissza Nanushkához, akinek a showjánál nekem kellet szabaddá tennem az ajtót :)Ezért tértem is el annyira a témától…:) A show hangulata egy kis energialökettel szolgált az előttünk álló estére. Valahogy utána már frissebb voltam, mondjuk az is lehet, hogy az utolsó show gondolata tartott életben:)




Elértünk a nap utolsó showjához, ami 9- re volt kiírva.

A cipőmet csak a show előtt pár perccel kaptam meg, de ez nem okozott problémát, mert kényelmes volt és járni benne pedig szuper egyszerű.

A backstageben már elég nyomott hangulat uralkodott, már mindenkinek betett az egész napos napelvonás, és fáradtak voltunk. A show ezzel szemben zavartalanul lement.





A backstageben Szofi is meglátogatott minket:)

Úgy mindent egybevéve jó nap volt, de fárasztó is. Este égett a szemem a fényektől és a sok átsminkelés sem tett jót neki.

Viszont úgy veszem észre a showk színvonala évről évre nő, és remélem össze tudunk hozni egy európai színvonalú fashion weeket, ami több mint egy nap lesz és a világ is felfigyel rá, hogy igenis van divat szakma Magyarországon is és érdemes nyomon követni!

Köszönöm a képeket mindenkitől;) Nagyon sokat segített az instagram és az internet végtelen tára.:)
Xx,Melinda
Forrás: Melinda saját blogja a Throughyouth
Instagram: @melindaszepesi
Facebook: Throughyouth

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése