Indonézia-Jakarta
Júliusban jött
össze az első ázsiai munkám. Már korábban lett volna lehetőség az utazásra, de
szüleim aggodalmaskodása miatt erre csak most került sor. Az aggodalmak
továbbra is fennálltak, hiszen először 5 hónapos tartózkodás volt kilátásban,
ami végül 3 hónap lett. Az egész a vízum ügyintézéssel indult, a nagykövetség
nagyon pozitív élmény volt, hihetetlenül segítőkész emberek dolgoznak ott.
Izgatottan vártam
– szüleim még nagyobb izgalomban, félelemben voltak, hiszen első repülős utamra
készültem. A hazai reptéren nagyon kemény ellenőrzés után (hajamat átfésülték,
kézi poggyászom egy része a kukában landolt) felszállás, irány Frankfurt, ahol
átszállás után Kuala Lumpur, majd Jakarta végállomás következett.
A reptéren várt
a kinti ügynökség bookere, aki az üdvözlést követően elvitt az apartmanba.
Az apartmant leginkább
egy szállodaként lehet elképzelni, melynek belső udvarában medence komplexum,
alsó szintjén konditerem, mosoda és kávézó volt. Maga a modell lakás 2 szobás.
Konyhával, fürdőszobával, wifivel volt felszerelve.
Lepakoltam és kicsivel
később már meg is érkeztek a „lakók”: két ukrán lány (akikkel már a kezdet
kezdetén összebarátkoztam).
Az érkezésem
napján már meg is kaptam a másnapi címet és időpontot, egy golf magazin
fotózását. Reggel taxit fogtam és irány a munka!
Apropó taxi.
Kint tartózkodásom alatt a taxisok miatt két esetben késtem el, holott a fő
szabály: SOHA NE KÉSS!!! Később emiatt az autós taxizást felváltotta nálam a
motoros taxi.
Az első két
hétben fotózás és casting volt a mindennapi program. Esténként jött az üzenet a
másnapi tennivalókról, címekről, illetve az indulás időpontjáról.
Eleinte semmi
szabadidőm nem volt. Az ebédet általában a munkaadó rendezte, életemben ennyi
csirkét rizzsel még nem ettem. Viszont megtaláltam kedvenc indonéz ételemet
(Bálint te most ne figyelj! J), ami a csokis martabak. Ez egy könnyűnek nem
mondható nasi, amit az utcán, bódéban készítenek és árulnak.
A munkát
imádtam, ahogy a castingokat is. A teljesség igénye nélkül, a következő
magazinokkal dolgoztam: FashionTV, Cosmopolitan, Herworld, Elle, Harper’s BAZAAR…
Szerepeltem egy parfüm TV reklámban is, ahol én voltam a főszereplő!
Rendszeres munkám
volt a különböző webáruházak katalógusainak fotózása. Imádtam a show jellegű
munkákat, pl.: Sebastian Gunawan, Tory Burch, Ivan Gunawan, Alexander McQueen,
Louis Vuitton, Cartier.
Valamelyik este
azt az üzenetet kaptam, hogy másnap az ügynökségen kell megjelennem, ahol
átadják a repülőjegyet. Teljes pánikba estem, mert még 1 hónap volt a
szerződésből! Kicsit később tovább olvastam az üzit, amiből kiderült, hogy repülőjegy
a 900 km-re lévő városba Yogyakartába szólt, ahol kampányfotózás volt. Hát a
belföldi járatok nem a pontos indulásról híresek, kb. 4 órás késéssel indultunk
a menetrendhez képest... Mindegy, végül csak odaértünk (kliens, fotós,
stylist), helyi étteremben vacsiztunk, majd mindenki elfoglalta a maga első
osztályú szállodai szobáját, reggel pedig indult meló. Nagyon klassz volt
minden!
Aztán volt olyan,
ami egy az egyben szórakozás volt. Egy exclusiv bár megnyitóján kellett részt
venni. A bár egy felhőkarcoló tetején volt, kinti medencével és városi panorámával!
A munkánk pedig az volt, hogy élvezzük a partyt. Kell ennél több?
Indonéziában
töltött minden egyes napomat minden túlzás nélkül élveztem. Rengeteg barátot
szereztem.
A kint töltött
három hónap legjobb pillanata a Bali nyaralás volt, ami ugyan csak két nap volt, de az felejthetetlen!
Ami nem volt
happy: a sok szúnyog, illetve, hogy be kell pótolnom a két havi iskolai
hiányzást. De összeszorítom a fogam és készülök a következő útra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése