Sziasztok! 4 részes mélyinterjúnk negyedik, egyben utolsó része Pethő Bálint-tal, a VM MODEL ügynökség alapítójával, többségi tulajdonosával és ügyvezetőjével végre megérkezett és mostantól ITT a MODEL TALK-on olvasható.
Köszönet az interjúért Znamenák Gyurinak, a Style&Dirt és a Bossmaster blog tulajdonosának. Az interjú előző három részét az alábbi linkeken megtaláljátok:
Interjú első része: http://vmmodeltalk.blogspot.hu/2015/07/4-reszes-melyinterjunk-elso-resze-petho.html
Interjú második része: http://vmmodeltalk.blogspot.hu/2015/07/petho-balint-interju-2-resz.html
Interjú harmadik része: http://vmmodeltalk.blogspot.hu/2015/07/petho-balint-interju-3-resz.html
Legmélyebb pont, ami valaha volt az életedben?
Nem vagyok egy depresszív alkat, úgyhogy nem emlékszem igazán komoly mélypontokra. Talán édesapám halála volt ami a legjobban megviselt, de furcsa módon az is csak egy jó két hét késéssel, talán addigra tudatosult bennem, hogy tényleg végleg elveszítettem őt. Más igazán nagy mélypontra nem emlékszem. Elég érzékeny ember vagyok, sokszor még egy filmen, vagy egy gesztuson, apróságokon is el tudok érzékenyülni, de ezek inkább örömteli események. A negatív dolgok furcsa módon soha nem lehúztak, hanem inkább erőt adtak eddig. Az élsport megtanított küzdeni és soha nem feladni, az élet minden területén így gondolkozom. Elég mániákus ember vagyok, ha egyszer valamit a fejembe veszek, akkor bármi áron, tűzön vízen át is végig viszem, addig nem nyugszom, amíg meg nem valósítom.
Mi személyesen is (mondhatom), hogy jóba vagyunk, mondd el nekem, hogy mit teszel, amikor úgy érzed hogy ellened fordult az egész világ?
Hála Istennek ilyet soha nem érzek. Ha valami igazságtalanság vagy sérelem ér, akkor próbálom inkább derűsen felfogni és viccet csinálni belőle, vagy rögtön azon törni a fejem, hogy hogyan tudnám az adott helyzetet megoldani, megoldást találni, vagy visszavágni ha nincs más megoldás. Mivel valóban jól ismerjük egymást, így te is tudod hogy ritkán szoktam magamat sajnáltatva a világra vagy a sorsra panaszkodni. Minden ember a maga életének az irányítója és mindig mindenre van megoldás. A siránkozás soha nem segít, ellenben a derű és az optimizmus annál inkább. Próbálom lazán felfogni a dolgokat ilyenkor, meglátni a pozitívumokat és azzal vigasztalni magam, vagy a körülöttem lévőket. Majd pedig minél hamarabb megtalálni a legjobb és leghatékonyabb megoldást az adott problémára. Hála Istennek ilyen értelemben is elég kreatív vagyok. :)
Legboldogabb pillanat/pillanatok az életedben?
A legboldogabb pillanatok azt gondolom a családomhoz, a hozzám közel álló szeretteimhez kötődnek. De mint már fentebb írtam, rettenetesen boldog tudok lenni 1-1 szakmai sikernek is. Az első külföldi modellem, az első címlapunk, az első IMG-s vagy ELITE-es lányunk, vagy minden lányom életében az első igazán nagy show/munka mind mind nagyon nagy boldogsággal töltöttek el. Ha egyet mégis ki kéne emelnem, akkor talán az a pillanat volt, amikor 2012 februárban Kondás Kata megkapta a Calvin Klein showt New Yorkban. Sosem felejtem el, éppen én is New Yorkban voltam és egy másik lányunkkal ültem a backstageben egy másik bemutatón Kate ügynökével, amikor megcsörrent a telefonja. Maida hívta, a Calvin Klein casting directora és akkor jelentette be, hogy Kate megkapta a showt. Ott ültem és elkezdtek folyni a könnyeim. Ki kellett mennem a levegőre, egy 3 perc kellett amíg össze szedtem magam, majd hívtam Katát, de már megelőztek. Már ő is tudott róla, pont előttem hívták és még hallottam a hangján hogy ő is sírt. Ez volt az álma, már 3 évvel korábban is opciós volt rá, de akkor még nem kapta meg, túl fiatal volt. De a sors megadta és Kata nagyon megérdemelte. Ha valaki ő nagyon!! Rengeteget dolgozott érte, minden alá rendelt ennek az egésznek és nem sok lány tudatosabb és fegyelmezettebb nála.
(Kondás Kata a Calvin Klein kifutóján a new yorki Fashion Week-en)
Aztán természetesen elkísértem a showra és amikor mentünk a helyszínre a taxival, amikor kávéztunk a backstageben, amikor izgultam érte a próbán, vagy amikor élőben ment a show, és láttam vonulni a kifutón. Hát aznap bizony sokszor végig futott a hideg a hátamon. Amikor a show után visszamentem a backstagebe és ott ölelkeztünk a modellekkel, a bookerekkel vagy épp Maidával és Ramival az szintén örök emlék marad. Azt gondolom Katának is. Egy fiatal lánynak 3 év közös kemény munka után sikerült teljesítenünk az álmát. És ezek azok a pillanatok amiért érdemes csinálni ezt a szakmát … Hála Istennek azóta minden szezonban újra és újra volt/van szerencsém megtapasztalni ezt az érzést és sok-sok lányunkkal és fiúnkkal is átélni ezt a leírhatatlan örömet és büszkeséget. :)
(Stift Bence -alias Ben Stift- VM-es topmodell 2014-es dicsőséglistája, ebben a szezonban a MODELS.COM és a Style.com egyaránt beválogatta a szezon legkiemelkedőbb új arcai közé a világon)
Volt olyan, hogy a szakmádban hibát követtél el, majd később azt megbántad? Mi volt az?
Emberek vagyunk és mindannyian hibázunk. Követtem el szakmai bakikat is és emberieket is bizonyára nem is egyet. De alapvetően egy fontos, hogy mindig úgy tudjak tükörbe nézni, hogy tiszta a lelkiismeretem és hogy ne bánjak meg semmit, még ha hibáztam akkor sem. Én eszerint élek és eszerint végzem a munkámat is. Így tehát biztos vannak pillanatok, amikor rossz döntéseket hozok, de minden esetben az adott pillanatban úgy gondolom, hogy a legjobb döntést hozom meg és ha visszapörgetném az időt újra azt a döntést hoznám meg. És az élet néha igazolja a döntésemet, néha nem. Az utóbbi években hála istennek többször igen mint nem. De van olyan lány akit elutasítottunk és utána máshol láttam és ott meg tetszett, de nem bántam meg akkor sem, mert akkor abban a pillanatban tényleg nem éreztem úgy, hogy 1000%-osan biztosak vagyunk benne, úgy pedig soha nem szeretnénk elvállalni senki menedzselését sem, ha nem vagyunk 1000%-osan biztosak benne. Kell hogy legyen egyfajta rajongás, csodálat az adott modell iránt, ami motivál mindenkit arra, hogy fotózzuk, retusáljuk, képezzük, tanítsuk, és amikor felhívok egy ügynököt mondjuk Párizsban, ő is kell hogy hallja a hangomon hogy én tényleg teljesen odáig vagyok az adott modellért és valósággal rajongással beszélek a szépségéről most függetlenül attól hogy fiúról vagy lányról beszélünk. Ez egyfajta szakmai rajongás, amit a fotósaink is éreznek, amikor alig várják hogy fotózhassák mert ugyanazt a szépséget látják benne, amit én vagy amit jó esetben a külföldi ügynökök is, ha sikerült átragasztani rájuk ezt a fajta rajongást. Ha már mi sem érzünk így a modellünk iránt, nyilván nem várható el hogy a kinti partnerünk ezt érezze, hiszen eleve nem olyan szenvedéllyel és hittel fogom kiajánlani sem, vagy felkészíteni őt a rá váró feladatokra. Ugyanígy lehet rossz döntést hozni akkor is amikor egy-egy külföldi ügynökség között vacillálunk, de itt is mindig arra törekszünk, hogy annak adjuk az adott modellt, akit akkor abban a pillanatban a legjobb választásnak gondolunk, vagy várjunk a megfelelő ajánlatra és ne adjuk oda egy nem megfelelő helyre csak azért mert az hamarabb jött be. Tudnunk kell kit mikor és kinek szeretnénk eladni, hova szeretnénk pozicionálni. Ez pedig azzal jár, hogy néha bizonyos munkákat vagy lehetőségeket le kell mondani és ha később nem jön be a várt még jobb lehetőség, akkor lehet hogy rossz döntést hoztunk, de a modell érdekeit szem előtt tartva, és a jobb lehetőségben 1000%-ig bízva hoztuk meg a rossz döntést, így a lelki ismeretünk tiszta és pont ezért ezeket sem bántam meg soha. Viszont hosszú távon az eredmények bizonyítják hogy az ember mennyi jó vagy rossz döntést hoz, mind a kiválasztáskor, mind a megfelelő lehetőségek elbírálásakor és eddig úgy tűnik jó úton járunk, az eredmények minket igazolnak szerencsére.
(Pethő Bálint modelljei gyűrűjében a milánói Nhow Hotelben a divathetek alatt)
Mi számodra a legnagyobb szakmai illetve emberi kihívás?
A legnehezebb kihívás megértetni a 14-16 éves lányokkal, hogy egy karrier nem 1-2 évből áll, hogy ne érezzék azt, hogy azonnal kell befutniuk, és hogy ha az első szezonban nem történik valami nagy csoda akkor nem dőlt össze a világ. A türelem ebben a korban még nem erőssége a tinédzsereknek és sokszor nehéz kezelni ezt a fajta sikeréhséget és türelmetlenséget náluk. Meg kell értetni velük, hogy egy karriert fel kell építeni, mert ami gyorsan jön, az általában gyorsan is megy és sokkal könnyebb a csúcsra felérni, mint ott is maradni. Ugyancsak baromi nehéz emberi kihívás ezekkel a tinédzserekkel megértetni, hogy a válogatásokon nem az ő személyükkel van baj, ha nem választják ki őket egy adott munkára, az nem jelenti azt hogy ők nem jók, vagy hogy ők nem kellenek akkor már máshol sem, ne éljék ezt meg személyes kudarcnak vagy visszautasításnak és ne lehajtott fejjel önbizalom nélkül menjenek a következő castingra, mert akkor ott sem fognak már kelleni. Hanem hogy ez csak egy munka, ahol nem ilyen karaktert kerestek, vagy más jobban passzolt az adott produkcióhoz és pont. Ettől ők sem jobbak, sem rosszabbak nem lettek. Menni kell tovább, bízni magukban, abban amit eddig elértek és ami munkát elvégeztek eddig és hogy ott vannak, és ugyanolyan pozitív és optimista hozzáállással végigcsinálni az összes többi castingot és ha 20 helyen sem kellettek, akkor a 21.helyre is vidáman és mosolyogva menni és bízni magukban és a képességeikben. Sajnos az esetek többségében ezek a gyerekek az elején rendkívül önbizalom hiányos, frusztrált, bizonytalan személyiségű tinik akik türelmetlenek és bizalmatlanok a világgal és magukkal szemben egyaránt.
(Pethő Bálint és a fehérorosz szupermodell Tanya Dziahileva -többek közt a Celine, a Dolce&Gabbana, az Escada és a Lacoste kampányarca- Milánóban az egyik show backstage-ében)
Márpedig szép képeket csinálni, megtanítani őket öltözködni vagy szépen járni az nagyon könnyű feladat. De felépíteni a személyiségüket … na ez az igazán kemény meló, és ez az ami nem 1 hét, de nem is 1 hónap, hanem jó esetben 6-8 hónap, átlagos esetben 1-2 év, rossz esetben egy örökkévalóság. Ez a munkánk legnagyobb szakmai és emberi kihívása is egyaránt.
(Tess Hellfeuer német szupermodell -többek közt a H&M, a Chloé, a Trussardi és a Shiseido kampányarca- Pethő Bálinttal Budapesten, a Philosophy Magazin címlapfotózása előtti napon)
A másik nagy kihívás sokszor megértetni velük a pénzügyi és szakmai sikerek közötti különbséget, megtalálni a helyes összhangot a szakmai fejlődés és a pénzügyi gyarapodás között, mindezt összehangolni a család, a barátok és az iskola visszatartó vagy támogató erejével és persze a millió egyéb külső hatással, amiket nem lehet előre betervezni. De pont ez a sokszínűség és komplexitás adja a szakma szépségét számomra. Imádom az ilyen kihívásokat! :)
Kedvenc ruhadarabod?
Nincs egy kedvenc. Szeretek egyszerűen, letisztultan öltözködni. Farmer, póló vagy ing. Főleg a fekete, szürke és fehér ruhákat részesítem előnyben, fontos hogy kényelmes legyen és jó legyen az anyaga, a szabása. Nem vagyok sznob ilyen téren, éppúgy felveszek egy Bangkokba vásárolt fehér pólót mint egy 2ooo eurós designer darabot, de rengeteg ruhám van a Zara, H&M és társaiból is. Ha bármi megtetszik, akkor megveszem, nem érdekel ki a tervező vagy mikori darab, mint ahogy az ára sem elsődleges szempont. Bár nyilván nem erre költöm azért a teljes keresetem. :)
Kedvenc ruhamárkád?
Jelen pillanatban Alexander Wang, de ez szezononként változik. :)
Hány igaz barátod van és őt (őket) mióta ismered?
Szerencsés ember vagyok. Nagyon sok jó barátom van és még több haverom. A hozzám legközelebb álló 5-6 barátomat mind hosszú évek óta ismerem. A mostani üzlettársammal például már együtt jártunk óvodába, majd általános iskolába is, sőt egy időben költöztünk fel Budapestre is, tehát ez egy jócskán több mint 20 éves barátság. Ilyen szintű barátság és bizalom kialakulásához sok idő kell. Viszont rengeteg nagyon jó barátom van a szakmából is, akiket itt ismertem meg és amiért szintén nagyon hálás vagyok a divatvilágnak. Az 5 legjobb barátom közül 4 is a szakmában dolgozik, mondhatni a kollégáim, fotósok vagy bookerek és napi szinten beszélünk, összejárunk, szinte mindent együtt csinálunk és mindent tudunk egymásról és kölcsönösen segítjük, támogatjuk egymást bármiben.
Rajtuk kívül még nagyon sok barátom van, akikkel nem ennyire napi szintű a kapcsolat, de mégsem egyszerű havernak tekintek rájuk. Viszont hogy közülük mennyi az igaz és mennyi nem, azt gondolom csak a bajban tudnám meg, remélem nem lesz rá szükségem …
Milyen ajándéknak örülnél a legjobban idén karácsonykor a fa alatt?
Van most a soron következő show szezonra 3 exclusive opciónk 3 különböző lányunkra. Ha azok közül csak egyik is megvalósul, annak azt hiszem mindennél jobban örülnék. Az egyik közülük ráadásul pont az a show, amire már nagyon rég óta várok és ez az egy még pont hiányzik az eddigi dicsőség listámból. Opciós már volt rá 6 modellem is, de eddig soha egyik sem kapta meg végül, ami most már kezd frusztráló lenni, viszont annál jobban fogom értékelni, ha végre egyszer tényleg összejön valakinek. :-)
Ha így lesz, akkor azt gondolom Karácsonyra pont a kampányszezon vége fele fogunk járni és akkor a karácsonyfa alá valamelyik nagy luxusmárka világkampányát kérem valamelyik érintett lányomnak. Ezen dolgozunk most éppen! :-)
(VM-es modellek edzésben - a VM modelljei ingyenesen edzhetnek az ügynökséggel partneri szerződésben álló World Class Marriott-ban)
Ezen kívül nagyon örülnék egy thaiföldi szilveszternek is. A bátyám már jó pár éve Bangkoban él és tervben van, hogy a családommal elmegyünk hozzá a két ünnep között és kint ünnepeljük az új évet. Ha ez összejön akkor nagyon nagyon boldog leszek, mert még sosem volt szerencsém a tengerparton pálmafák alatt szilveszterezni, pedig már évek óta tervezzük. :D :D :D :D
(Pethő Bálint unokahúgával, Petrával Thaiföldön 2015 márciusában)
Mi az a legfontosabb egy mondat, amit az életben megtanultál?
Három ilyen is van. Az egyik Ady Endrétől, a másik Victor Hugotól, a harmadik pedig Muhamed Alitól származik és ez az a három mondat, ami a legjobban jellemzi a személyiségemet:
- Úgy élj a jelenben, hogy megbánás nélkül gondolhass a múltra.
- Élj úgy, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmész.
- A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.
Őszintén válaszoltál az interjú alatt?
Igen, másképp nem lett volna értelme.
Kit ajánlanál személyesen következő interjú alanynak?
Ajkai Dávid divatfotóst, egyben nagyon jó barátomat – szeritem nagyon érdekes személyiség, kíváncsian olvasnám a válaszait hasonló kérdésekre. (bár a nagy részére szerintem már tudnám a válaszát :P)
Nagyon köszönöm Bálint az interjút, egy örök és igaz élmény volt részemről! Köszönöm a nyitottságodat és kívánom neked, hogy elérjed minden álmodat, célodat a szakmádban, mint eredményekben és elismerésekben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése